A szerelemlakat nem egy hóbort,ugyanis egy ősi kínai hagyomány szerint, ha a szerelmesek lakatot helyeznek el egy véget nem érő láncon vagy kerítésen, szerelmük örökké fog tartani. Napjainkban, a fiatal párok több ezer különböző módon imádkoznak az örök szerelemért. Ezek egyike, hogy egy lezárt lakatot elhelyeznek együtt egy kerítésen, láncon!
Goldberger Gizella, a hangzatos nevű úrilányka, abban az emlékezetes esztendőben elhatározta, hogy többé nem foglalkozik gigerlikkel, csak komoly szándékú férfiakkal. Így hát valamennyi egyleti és álarcos bálon részt kívánt venni. Reggeltől estig az újságok társasági rovatát bújta, a báli híreket kereste. Ha Pesten, ha Budán ropták a csárdást, a palotást, mindegy volt neki, csak ott lehessen. Mivel vészesen közelített vénlánysága, a bálozásban édesanyja is támogatta, és hol egy új csipkegallérral, hol egy szép kesztyűvel lepte meg. Gizellát megtáncoltatták a Vadászkürtben, az Angol Királynő Szálloda dísztermében, de olyan férfi egy sem akadt, aki kétszer is felkérte volna.
Édesanyja kíséretében részt vett a nőegyleti, az evezős egyleti, de még az atléta bálon is. A mesterlegények bálját persze messze elkerülte. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy ritkulnak a bálok, lecsengett a szezon, és észrevétlenül kitavaszodott - de a hőn áhított, komoly szándékú fiatalember még nem vetődött az útjába.
- Nyáron is, ősszel is lesz még bál - vigasztalta nővére, aki két éve éppen egy szüreti bálon ismerte meg férjét. Ám Gizella étvágytalan lett, fűzőjét mind szorosabbra húzatta. Egyre többet gyengélkedett, s így, mire a zugligeti Fácánban és a Császárfürdőben újra indultak a táncmulatságok, egészen lesoványodott. A fedetlen vállú, gömbölyű hölgyek között az ő kis nádszál termete senkinek sem tűnt fel, hiába tartotta úgy hímzett kendőjét, mint egy hercegnő.
Végül Pesten, egy forró, nyári éjszakán, a Beleznay-kertben minden megváltozott. A fák közé beszorult a fülledt meleg. A tánc nem csak a szalonban, hanem a ligetben felállított deszka-alkalmatosságon is folyt. A lámpások imbolygó fényében itt pillantotta meg Gizellát Házmán Andor. Sarkát összecsapva ajánlotta magát táncpartnernek, és Gizella örömmel keringőzött vele. Mit sem tudott arról, hogy Andor a fuvarosok báljára készült, és csak virtusból szökött be a Beleznay-kertben bálozó előkelőségek közé.
A fiatalember mélyen nézett a szemébe és Gizella remegve tapasztalta, hogy Andor tekintete a haját, fejdíszét és ruhájának buggyos ujját is bejárja, lesiklik a melleire, és mindeközben, mások számára észrevehetetlenül, lágyan simogatja a derekát. Azt gondolta, hogy Andor nyilván a jogtudós Házmán család sarja, de mire rájött, hogy erről szó sincsen, addigra a férfi teljesen rabul ejtette a szívét.
Pár titkos, és izgatott találka után már azt tervezgették, összeházasodnak. Andor sohasem érintett még ilyen habpuha bőrű úrilányt, Gizella pedig elveszett Andor kék szemeiben.
Amikor Gizella apja, Goldberger Ödön, megneszelte a kapcsolatot, és ráébredt, hogy kisebbik leányának egy fuvaros, egy pelyhedző bajszú fuvaroslegény csapja a szelet, éktelen haragra gerjedt.
- Soha! Soha! - ordította, és zihálva zavarta Gizellát a szobájába. A lány napokig zokogott, majd meggondolatlan lépésre szánta el magát. Az éj leple alatt kiszökött Andorhoz.
A fiatalok első kétsébeesésükben a közös halált akarták választani, hogy ha Pesten nem kelhetnek egybe, legalább a túlvilágon ölelhessék egymást. Már az Erzsébet-híd vámházánál ácsorogtak, bátorságot gyűjtve. Erősen szorították egymás kezét, amikor Andor pillantása egy előttük haladó lovaskocsira tévedt. Fuvaros kollégája, akit az egyletből ismert, láncokat szállított át a hídon. A fadobra tekert láncok mellett, vasalt faládában, megannyi lakat hevert.
Gyorsan, a szerelem tüzétől fűtve cselekedtek. Gizella megegyezett a fuvarossal, aki a híd korlátjához láncolta a szerelmeseket. Öt lakattal erősítette meg a tekergőző láncokat. A lakatok kulcsát pedig a hídőr, a csendőr, az újságírók és az egyre gyarapodó kíváncsiak szeme láttára a Dunába dobta.
Pesten és Budán semmi sem terjed gyorsabban, mint a hírek és a pletykák. Rövidesen szájtátiak gyűrűje vette körül az elszánt szerelmeseket. A közlekedés megbénult a hídon. Megérkezett Goldberger Ödön, a zord apa is. A közhangulat a szerelmesek mellett állt. Felajánlások érkeztek a meg nem értett párnak, volt, aki virágot, más bankjegyeket tűzött a láncszemek közé. Valakinek eszébe jutott, hogy ideje lenne kiszabadítani Gizellát és Andort, akiknek a nevét addigra minden jelenlévő tudta.
Mire végre vágószerszámokkal és vasfűrészekkel megérkeztek a mesteremberek, hogy az egymáshoz izzadt szerelmesekről leoldják a láncokat, a mérges apa is megenyhült. Goldberger Ödön végül áldását adta a frigyre, sőt, még a hozományt sem tagadta meg lányától. A nevezetes esemény óta a hídon, és még szerte a városban, lakatok hirdetik a szerelem erejét.